Arany János: Őszikék II.
Amit én a zugba jegyzék,
Nem hagy bennem mély nyomot,
De enyhültem, hogy kiöntém,
Amikor fájt és nyomott.
Isten látja az enyéim
Tán nagyon is szeretem,
És ha fájt a vélt mellőzés,
Lopva ide temetem.
Mint Midás király borbélya
Ura fején hogy mit lát:
Óh ne keljen elsusogni
Soha innét lenge nád.
Ennek a linknek a hozzáadása ide:
